Ma 2014. augusztus 25.én, rendben működik egy Marmela 1.0 verzió!

Hosszú fejlesztési Idő, sok munka, de ITT az eredmény!

Azt, hogy hogyan kezdődött, már sok helyen elmondtam, leírtam.

Röviden.

Sokszor főztünk üstben barack- és szilvalekvárt, nem keveset. Rendszerint 60-80 kilót főztünk. Persze ez a mennyiség a fiamékat, lányomékat és minket is ellátott a szükséges mennyiséggel.

Egyre inkább untam az üst melletti álldogálást, folyamatos kevergetést, a tüzelést. Gondoltam egyet és egy gondolatot tett követte. Szereztem egy nagy áttétes, lassú fordulatú kis villanymotort, megnéztem a panyolaiak üstjében mozgó "vitorla" formáját és gépesítettem a lekvár főzést, keverést. Már csak tüzelni kellett.

Kellemesebben telt az idő, jobban ízlett a borocska is, amit a főzés közben kóstolgattunk.

Egyszer a fiam, koccintgatás közben felvetette, hogy: Apu, miért nem csinálod meg ezt normál, konyhai méretben? Hmmmm.

Nos, innen indultam el, először csak forgattam a fejemben, aztán kisebb rajzok, aztán információszerzés, internet, lehetséges alapanyagok, alkatrészek, stb., stb.

Elkészült a Marmela első működő verziója 5 példányban.

Örömmel tudatom, hogy elérkezett a mai nap is, eljutottam idáig és elmondhatom, igazán boldog vagyok, Hogy megoszthatom Veled az örömöm.

Rengeteg kísérletezés van mögöttem. Mondhatni, néha kínlódás.

Nehéz megemészteni, amikor egy fantasztikusnak tűnő ötlet, vagy ötlet részlet befuccsol. Aztán maga után rántja a többit is.

Gondolom, Te is tvoltál már hasonló helyzetben.

Ilyenkor eszébe jut az embernek, hogy jól ismeri a kudarc feldolgozásának legjobb módját.

A megvalósításához azért kell belső muníció.

Valahogy így:

A kudarcokból TÖBB előny származik, mint a sikerekből.

DE!

Meg Kell tanulni ésszerűen kezelni a kudarcokat.

Pedig elmondhatom Neked, van benne tapasztalatom és mégis.

Egy olyan könnyen kezelhető berendezést akarok létrehozni, amiben a funkcionalitás, a dizájn mindenben megfelel a használója elvárásainak.

Szerintem ez nem maximalizmus.

Mert másképpen szerintem nem érdemes.

Hányszor hallottam, olvastam, kikiáltott marketing guruktól, hogy egy éppen működő verziót elég, ha piacra dobsz, a további fejlesztést ráérsz menet közben megtenni, amikor már van bevételed.

Nem tudom. Lehet, hogy ez elmegy olyan Termékek, szolgáltatasok esetében, ahol nem konkrét, fizikai terméket kap a vevő a kezébe.

De én ott sem tenném.

Még belegondolni is rossz, Hogy mit gondolna, mondana rólam az a vevő, aki egy félkész, éppen szerint csak működő terméket kapna kézbe. Én tutira visszaadnám a gyártónak a félig kész, éppen szerint csak működő kütyüt.

Még hosszú út áll előttem. Legalább annyi, amennyi már mögöttem van. Egy éve kezdtem el a kísérletezést, még 2013 nyarán, az volt a kezdet, gondolom jövő nyárra elkészül a Marmela következő verziója. Már itt van a fejemben.

Tudom, hogy nem rossz, hogy elkészült az 1.0 verzió, de ez csak egy induló állapot, ezek az első példányok.

A követelmény az volt, hogy bizonyos mérethatárokon belül minden fazékra rá lehessen szerelni, biztos legyen a középpontozás, a központos forgás.

Ezt a feladatot a három kar remekül megoldja, de azért a felhasználónak oda kell figyelnie az összeszerelésnél.

Szerintem ez csak az első egy-két esetben lehet kicsit nehezebb, később már rutinból megy.

A legtöbbször szilvalekvárt főztem vele, kb. 5 kiló tisztított gyümölcsből.

Az egy kicsit zavar, hogy a végére a motor hangja kissé "erőlködőssé" vált. Éppen a napokban tárgyalok egy másik motorgyártóval, aki sokkal alkalmasabb motort gyárt, mint ami most van a masinában.

Egyébként nem volt semmi gond. Pedig itt már eléggé sűrű a massza, elég sok szuflát követel szegény kis motortól!

Minden esetre, bírja.

Persze nem ez volt az első próbafőzés, a köztes verziók is megkeverték a maguk adagjait.

Jöhet az újratervezés, további finomítás!

A hagyományos lekvárfőzést el akarom felejteni, mert nem vagyok hajlandó annyi ideig ott ácsorogni, kevergetni!

Kattints ide, mert Neked sem kell álldogálni, kevergetni!