Bográcsozás lekvárfőzés közben

Pénteki idill a Doka Házban, itt fenn a Szent György-hegyen.

Ez a mostani 2020-as május kissé hidegre sikerült. Azért szerencsénk volt a pénteki nappal, mert nem esett az eső, nem volt túl nagy szél és még csak hűvös sem volt nagyon.

Elterveztük, hogy, ha jönnek a gyerekek, egy finom bográcsgulyás kellene főzni. Gulyásnak mondom, de ez inkább csak pörkölt, mert nem került bele zöldség.

Szépen be is szereztünk egy gyönyörű lapockát és mellé egy klassz csülköt is. A pörköltnek nagyon jót tesz a csülök.

Csütörtökön a gyerekek leszedték a szükséges mennyiségű cseresznyét és ki is magozták, így azzal nekem már nem volt dolgom. Kb 10 kiló körüli mennyiség lett kimagozva, a Marmela 15 edényben még jócskán volt szabad hely, de elég lesz ennyi.

A korai cseresznyével az a gond, hogy édes ugyan, nagyon is, de nincs elég savassága. Ezért aztán úgy gondoltam, hogy valamivel meg kellene bolondítani. Van a pincében jófajta cseresznye pálinka, de amikor megemlítettem, hogy mik a szándékaim, egyes családtagjaim kissé neheztelően néztek rám. Így aztán rum hiányában megmaradtam inkább a vörösbornál. Ez volt a terv. Föltettem a Marmelát a cseresznyével a gáztűzhelyre, hadd kevergesse, főzze, én pedig elindultam gulyást főzni.

Itt is könnyített pályám volt, mert kicsi feleségem már összevágta a hagymát - megúsztam a sírást. A húst pikk-pakk lekockáztam. A fiúk - ahogy tanítottam nekik - a bogrács helyen építettek egy gyönyörű kis máglyát, ami ropogva lángolt.

A bográcsban megpörköltem a húst, majd kiszedtem egy tálba. Zsírban tükrösre pároltam a hagymát, levéve a tűzről beleszórtam a pirospaprika felét, visszatettem a bográcsba a húst és annyi vizet öntöttem rá, hogy ellepje. Fűszerként sót, borsot, fokhagymát, babérlevelet, borókabogyót használtam. (titokban tettem bele egy pici kakukkfüvet is....) Aztán csak szépen puhára főzzük.

Mikor visszamentem a cseresznye lekvárhoz, az már szépen főtt, közepes lángon. Beleöntöttem a 3-4 deci vörösbort és visszamentem a pörkölt mellé. Azt inkább kellett forgatni, ott nem volt, ami helyettem forgassa.

A pörkölt finom lett, krumplit tettünk mellé, uborkát, céklát, ahogy kell. A borocska is jól csúszott hozzá.

Ebéd után ránéztem a lekvárra, már szépen öszeesett, a gyümölcsöt nem kellett egyáltalán összezúzni, nagyon jó volt az állaga. Látszott, hogy szép, rusztikus textúrája lesz. Belereszeltem a hat darab bio citrom héját, leszedtem a fehér részét és apróra összevágtam a citromok húsát és beletettem a forró, forgó levár előzetesbe. A magokat előtte persze kiszedtem. Tettem még bele hat zacskó Bourbon vaniliás cukrot és 3 teáskanál citromsavat.

Csak annyi cukrot akartam használni, amennyi feltétlenül szükséges. Mindenki kóstolgatta és közös megegyezéssel annyiban maradtunk, hogy az 50 gramm pektint 30 deka cukorban keverem el. 10 kg gyümölcshöz ez a 30 dkg valóban nem sok. Ezután már csak 5 percig főztem és levettem a tűzhelyről. Kb 3,8 kg-ot kiszedtem az előzőleg csírátlanított üvegekbe.

Az utolsó kb két kiló lekvárba beletördeltem 100 gramm 85%-os étcsokit, a forró masszában azonnal elolvadt. Ezt is gyorsan üvegekbe szedtem.

Amikor üvegekbe szedem, mindig fejtetőre állítom az üvegeket addig, amig nem végzek. Amikor befejeztem, talpra fordítva száraz dunsztba teszem mindet, egy dobozba, kosárba, pokrócok közé. Így aztán szépen, lassan, egyenletesen le tud hűlni.

Íme egy kis ízelítő, néhány képpel. Mindez tényleg párhuzamosan, egy időben készült (no jó, a gyümölcs szedés kicsit előbb volt):