A cukor iránt ugyanolyan függőség alakul ki, mint a többi kábítószer, illetve a függőséget kialakító anyagok, azaz a cigaretta, a feketekávé és az alkohol iránt. Ezzel magyarázható, hogy oly nehezen tudjuk elfogadni: baj lehet a cukorral.
A cukornak igen erős hatása van kedélyállapotunkra, teljesítőképességünkre.
A Cukorblues azt a nagyon sokak által ismert jelenséget írja le, hogy az éveken át tartó cukorfogyasztás következtében határozottan romlik teljesítményünk, koncentrálóképességünk, szellemi frissességünk, reakcióidőnk. Egy körültekintő amerikai felmérés szerint az amerikai lakosság több mint 50 százaléka szenved cukorbluesban.
Gloria Swanson, az amerikai némafilmek koronázatlan királynője híres volt kortalan szépségéről és reformtáplálkozásáról. A Cukorblues bevezetőjében William Dufty leírja első találkozását a filmcsillaggal, aki kedvesen figyelmeztette, amikor feketekávéját egy szem kockacukorral akarta édesíteni: "Előttem ehet bárki akár darált üveget is, a szemem se rebben. Vegye csak el... egye meg a fehér cukrot, és legyen csak öngyilkos. ... ezt mindenkinek magának kell megértenie, mégpedig a saját kárán." Dufty megtanulta a saját kárán, megírta a Cukorbluest, és feleségül vette Miss Swansont, akinek így a hatodik férje lett. És Gloria Swanson iránti tiszteletből azontúl hatodik William Duftynak nevezte magát.
A civilizációs betegségek kialakulásában az izolált szénhidrátok, azaz a finomított cukor és a finomított liszt játssza a főszerepet.
Mai betegségeink kétharmada táplálkozás okozta civilizációs betegség, azaz gyakorlatilag valamennyi nyavalyánk kialakulásában ludas a cukor. Ezen az édesítőszeren nemcsak a hófehér kristálycukor értendő, hanem valamennyi iparilag előállított cukorféleség is, azaz a szőlő-, a gyümölcs-, a tej-, a krumpli- és a barnacukor is.
A mesterséges édesítőszerek számos diétás élelmiszerbe kerültek be az utóbbi évtizedekben mint egészségesebb, fogyókúrás cukorhelyettesítők. Pedig legelső képviselőjükről, a szacharinról már csaknem száz éve kiderült, hogy súlyosan károsítja az egészséget, mi több, még csak nem is járul hozzá a fogyáshoz.
Amerikában hetven évig tartott, amíg hivatalosan is elismerték, hogy a szacharin rákkeltő. Ma a diabetikus, szacharintartalmú élelmiszerekre minden esetben rá kell írni, hogy megtalálható bennük ez a szer. Ám a többi mesterséges édesítőszer sem sokkal egészségesebb.
Az acesulfam K elnevezésű, Sunett fantázianéven forgalmazott szert amerikai környezetvédők még a szacharinnál is veszélyesebbnek tartják, az aspartam (NutraSweet) fejfájást, depressziót, szédülést, sőt pánikrohamokat, epilepsziás rohamokat is okozhat.
Gyermekeknek és kismamáknak semmiképpen sem ajánlott.
Németországban a szacharin a háziállat-rendelet szerint sertéseknek engedélyezett hizlalószer, és "az étvágygerjesztő rovatban található", írja Hans-Ulrich Grimm a hazug levesekről szóló könyvében, merthogy nem csak a levesek hazudnak.
Az Amerikai Ráktársaság 80 ezer hölgyet átfogó vizsgálata úgy találta, hogy azok, akik édesítőszert használtak, jobban híztak, mint akik cukrot fogyasztottak.
Aki pedig ezt a keserű igazságot mégis meg akarja valamivel édesíteni, annak marad a méz, az egyetlen természetes, évezredek óta alkalmazott édesítőszer. Létezik persze műméz, mint ahogy mézaroma is.
Tehát szemfülesnek kell lennünk, és az apró betűs feliratot még a méz csomagolásán is el kell olvasnunk.
Végső esetben a bioméz után kell nyúlnunk, amelynek minőségét és tisztaságát szavatolja a termelő számára kiállított minőségi tanúsítvány. Mézzel minden elkészíthető a süteményektől a kakaóig, a pudingtól a gyümölcslevesig. És mézből nem tudunk hatvan kilót elfogyasztani egy évben, de nem is akarunk, mivel a cukorfogyasztás abbahagyása után édességigényünk annyira csökken, hogy alig marad édesítenivalónk.